Fizikai kihívásokra építő játékok, a feladat az ellenfelek legyőzése/elpusztítása, valamint különféle térakadályok leküzdése.
Az akciójátékokon belül három nagy kategóriát különböztetünk meg: ezek az (1.) ügyességi, a (2.) lövöldözős, és a (3.) verekedős játékok.

1.ÜGYESSÉGI JÁTÉKOK:

A játékosnak különféle, elsősorban térszervezésből adódó nehézségeket kell leküzdenie. Az ügyességi játékok virágkora a  játéktörténelem hőskorában volt, ma inkább a konzol gépeken él tovább a műfaj. A kategórián belül további alkategóriákat különböztetünk meg.
    A platformjátékok jellemzője a tér igen erős feltöredezettsége, vertikális szintezettsége: a főhősnek a fixen rögzített, vagy szabadon mozgó térszeleteken, ún. platformokon kell eljutnia egy kitűntett ponthoz. A platformokat gyakran kötelek, létrák, hidak, és  egyéb kapcsoló elemek kötik össze. A leggyakoribb cselekvésformát az ugrás, mászás, futás jelenti, számos esetben ezt még kiegészíti az ellenség pusztítása is, ily módon a platformjátékok nagyon gyakran keverednek soht'em up, vagy beat'em up elemekkel.. (Pl. Pitfall, Pharaoh's Curse, Cauldron.) Az ügyességi játékok közül a platformjáték maradt fenn a legtovább: a Prince of Persia a műfaj egyik klasszikusa, és bár még a kilencvenes évek közepén is született 3D-s platform játék (Pandemonium), a stílus ma inkább gyerekjátékok formájában él (pl. Tarzan), illetve a külső nézetes akció, és akció-kalandjátékoknak (pl Tomb Raider) lett fontos eleme.
    A Run and Jump játékok nagyon közel állnak a platfromjátékokhoz, de itt csak egy, maximum két vertikális szint van, következésképpen a horizontális mozgás dominál: a játékosnak általában a "rajttól" kell eljutnia a "célba" (Pl. Quest for the Tires, Hunchback). A műfaj mára gyakorlatilag kihalt.
   A labirintus (maze) játékokban a főhősnek rendkívüli módon megbonyolított labirintus térben kell bolyongania, közben különböző ügyességi feladatokat kell megoldania, ellenfeleket kell megsemmisítenie, vagy azok elől kell elmenekülnie. A labirintusjátékok a teret  rendszerint felülnézetből, az egyes szereplőket pedig oldalnézetből jelenítik meg. A műfaj leghíresebb típusát Pac-man játékok jelentik, melyek ma már 3D-s külsőbe öltöztek.
    A meglehetősen tágan értelmezhető "egyéb" alkategóriát az tette szükségessé, hogy a hőskorban  rengeteg olyan ügyességi játék létezett, amelyet nehéz bárhova besorolni: egyetlen közös nevezőjük az, hogy a játékosnak különböző ügyességi feladatokat kell megoldania, pl. egyre gyorsabban mozgó labdát kell irányítania (Pong), lengő indákon kell átlendülnie a képernyő egyik oldaláról a másikra (Jungle Boy), időben kell kézbesítenie leveleket a türelmetlen állampolgároknak (Paperboy), fogakat kell megtisztítania az egyre szaporodó baktériumoktól (Tooth Invaders), stb.

2. LÖVÖLDŐZŐS JÁTÉKOK (SHOOTEREK)

A  játékos célja ellenségei elpusztítása különböző hatósugarú és erejű lőfegyverekkel. A "lövöldözés" általában kiegészül különböző ügyességi (pl. platform, labirintus elemekkel). A kategórián belül három alkategóriát különböztetünk meg:
Shot'em up játékok:
Elsősorban a számítógépe játékok "hőskorában" örvendtek nagy népszerűségnek. A játékos feladata az ellenség teljeslikvidálása: ezek a játékok voltaképp afféle virtuális "mészárszékek." Az alkategórián belül is megkülönböztethetünk különböző típusokat: a felosztás történhet játékstílus (pl. űrhajós, kommandós, western, stb.), illetve grafikai megvalósítás (zárt képernyős, scrollozós, szubjektív nézetű, stb.) szerint.
Third Person Shooterek (TPS):
Voltaképp az 3D-s tér érzékeltetésére törekvő shot'em up-ok (pl. Commando) egyenes ágú leszármazottai, mégis egy külön műfajt teremtettek a kilencvenes évek második felére. Az ide tartozó játékok jellemzője az ellenfelek elpusztítása mellett az  összetett, labirintusszerű 3D környezetben való bolyongás, a különféle térakadályok leküzdése (ilyen szempontból voltaképp a labirintus és a platform játékokat is magukba olvasztotta a műfaj),. Bár a műfaj ősatyja a Fade to Black volt, a szaksajtó a Tomb Raider-t tekinti az igazi ősanyának. Ennek megfelelően a TP akciójátékokat Tomb Raider klónoknak is nevezhetjük.
    A Third Person akciójátékok sokszor nehezen elválaszthatóak a 3D akció-kalandjátékoktól: a Tomb Raider klónokat pl. a szaksajtó kivétel nélkül az akció-kalandjátékok közé sorolja, függetlenül attól, hogy tartalmaznak-e kalandelemeket, vagy sem.
First Person Shooterek (FPS):
Ezek a  szubjektív nézetű shot'em up játékokból fejlődtek ki a tér egyre kontinuisabbá és labirintusszerűvé  válásával: fontos ismérvűk tehát a folytonos szubjektív mozgás, és a bonyolult, labirintusszerű térszerkezet. Előzményeik közé olyan játékok tartoznak, mint az 1983-as Arachnofoe, ahol egy labirintusban a ránk támadó óriáspókokra kellett vadászni,  vagy az Operation Wolf szerű kommandós játékok, ahol kartonszerűen egymás mögé helyezett 2D-s síkokban mozogtak az ellenfeleink. Legkorábbi képviselői  már a nyolcvanas évek második felében megjelentek az Incentive cég vektoros játékaiban (Driller), a műfaj igazi mérföldöve mégis a Wolfenstein és Doom, illetve az első tökéletesen vektoros környezetben megjelenített FPS, a Quake. A FPS-ek a kilencvenes évek második felében az egyik legnépszerűbb játékkategóriává váltak, az évtized vége felé megfigyelhető az igény az egyre összetettebb történetekre és az egyedi játékmenetekre (A harc helyett pl. a lopakodás kerül az előtérbe: Thief) Ugyancsak megfigyelhető tendencia a TPS és a FPS játékok átjárhatósága: a két műfaj hamarosan valószínűleg teljesen össze fog olvadni.

3. VEREKEDŐS JÁTÉKOK (FIGHTEREK)

Jellegzetességük, hogy a shooterekkel ellentétben a szúró-vágó fegyverekkel, illetve a puszta testi erővel történő közelharcra építenek. A kategórián belül két alkategóriát különböztetünk meg:

Küzdősportok
Jellegzetességük, hogy a két, ritkán több ellenfélnek  zárt, aréna szerű térben kell összemérnie az ügyességét gyakran limitált idő alatt. . (Pl: Exploding Fist, International Karate, Mortal Kombat). A statikus helyszíneken belül jobbra-balra, illetve fel-le lehet mozogni, a játék csupán ezeket a helyszíneket váltogatja.

Beat'em up játékok
Ugyancsak a közelharcra építenek, de a tér itt nem arénaszerűen zárt: a játékosnak egy "rajtponttól" kell eljutnia a "célig" különböző  pályákon keresztül; az egyes pályák végén az egyre erősebb főellenségeket kell legyőzni. Az előrejutás során a főhős egyre jobb fegyverek birtokába jut, a közelharc pedig gyakran kiegészül egyéb ügyességi feladatokkal is (pl. foglyok megmentése, pénzgyűjtés, platformokon való ugrálás). Ilyen játékok pl. a Karateka, az  Ivanhoe, a Sword of Sodan, a Barbarian 2.