(1.) Az ügyességi sportvesenyek elsősorban a játékos reflexeire építenek. Ide tartoznak az olyan sportszimulációk, mint a tenisz (Match Point) és a futóverseny (Decathlon), vagy a különféle, elsősorban a hőskorban nagy divatnak örvendő olimpiák (Summer Games, Winter Games, California Games, World Games), melyek jellegzetes versenyszámai voltak a joystick-szaggató és csukló-kificamító futó, ugró, gerelyhajító, stb. műsorszámok.

(2.) A taktikai sportversenyek nem annyira a játékos reflexeire, mint inkább stratégiai érzékére alapoznak. Ide tartoznak a különféle csapatversenyek (pl. foci,  jéghoki, kosárlabda játékok),  vagy az olyan, elsősorban türelemre és stratégiai érzékre építők sportjátékok, mint mondjuk a horgász-szimulációk.
    Nehéz eldönteni bizonyos logikai sportversenyek, mint pl.  a sakk helyét: ezek egyaránt sorolhatóak a sportjátékok és a logikai programok közé. Mivel a számítógépes sakk játékok csak ritkán jelennek meg sportverseny "mezben", inkább a gép ellenében kell harcolni, ezért inkább a logikai játékok közé soroltuk azokat.
    Ugyancsak problémás bizonyos esetekben a sportjátékok és a szimulátorok, a sportjátékok és az akciójátékok elkülönítése. A versenyautó szimulátorok például sportversenyeket jelenítenek meg, magas szintű szimulációs igényük miatt azonban mégis a szimulátoroknak tekintjük őket. Ugyanakkor számtalan küzdősport (pl karate) játék a beat'em upok közé került, mert a  versenyszellemnél erősebbnek éreztük a közelharc jelentőségét.